Kegyetlen emlékek.
A mauthauseni koncentrációs tábor Ausztriában, Linztől nem messze található. A hasonló jellegű munkatáborokból is kiemelkedett brutalitásával, elképesztő kegyetlenségével, hírhedtté vált a legkeményebb fogvatartási körülményekről. Ide vitték a Birodalom legelvetemültebb politikai ellenségeit, nem véletlenül nevezték Csontdarálónak.
A tábor egy gránitbánya szélén helyezkedett el, a fogvatartottakat ide küldték dolgozni, mivel közel volt Linz, ahol Hitler nagyszabású tervekkel készült új épületeket felhúzni.
A nap folyamán a fogvatartottaknak számtalanszor kellett nagy kőtömböket felcipelniük, ezek súlya gyakran az 50 kg-ot is elérte. A 186 lépcsőből álló lépcsősort nem véletlenül hívták a Halál lépcsőjének. A kimerült rabok nem egyszer összeestek és ráejtették a terhüket a sorban mögöttük jövőre, majd azzal együtt legurultak a lépcsőn, sorra eldöntve mindenkit. Sokan csak a csontjukat törték vagy összezúzták magukat, mások viszont ott lelték a halálukat.
Néha az SS tisztek még versenyre is késztették a kőtömböket cipelőket. Aki túlélte, azt a szikla szélére helyezték egy sorban, az Ejtőernyősök falához, egy ponton pedig minden rab választhatott, hogy lelövik vagy lelöki az előtte állót. Jó néhányan önmaguktól a mélybe ugrottak.
Napjainkban a Halállépcső a Mauthauseni emlékhely vezetett túrájának részeként is megtekinthető. A lépcső ma már új és egyenes, így viszonylag könnyen megmászható. Akik ma ellátogatnak ide, már nem ugyanazokat a lépcsőket látják: ez a lépcsősor betonból készült, szabályos.
Akkoriban azonban egyszerűen csákánnyal vájták az agyagba és a sziklába, és rönkök tartották a helyükön a fokokat. A magasságuk és a felületük nem volt egyenletes ezért rendkívül nehéz volt haladni rajtuk nem csak felfelé, de lefelé is. A fatalpú szandál alatt kavicsok gurultak és az erőltetett menet miatt nagyon gyorsan kellett haladni. Pokoli volt a tempó, pihenés nélkül.
Jelenleg az emlékhely bokrokkal, fákkal benőtt területén már alig emlékeztet valami az egykori szörnyűségekre.
