A memóriánk a személyiségünk egyik alapköve.
Ott tárolódik minden információ, amivel eddigi életünk során találkoztunk. A tudásunk saját magunkról és minden másról az emlékeinkre támaszkodik, ez határozza meg, hogy kik is vagyunk valójában. A memória működése egy rettentő bonyolult és komplex folyamat, neuronok milliárdjai, vegyületek százai vesznek részt benne. Vannak olyan emlékek, amikre szívesen gondolunk vissza, míg másokat legszívesebben elfelejtenénk, de, hogy mire emlékezünk, az az idegi kapcsolódásoktól függ, az egymáshoz vezető utak erőssége befolyásolja, hogy rögzül-e vagy sem. Hosszú távon az marad meg, amit úgymond karbantartunk, tehát újra és újra felidézzük. Ezért bizonyulnak a negatív élmények sokszor emlékezetesebbnek, mert az, hogy sokszor eszünkbe jut a rossz érzés miatt valami, rágódunk rajta, sajnálkozunk, vagy nem tudjuk feldolgozni, rögzíti a tudáshoz vezető utat. Emiatt esik ki a korábbi tudásunk is, ha sokáig nem gondolunk rá, idővel egyre nehezebben emlékszünk vissza rá.
Ezek tükrében felmerül a kérdés, hogy bele lehet nyúlni az emlékeinkbe?
A rövid válasz az, hogy igen.
Kutatók bizonyították, hogy egy manipulált fotó is elég ahhoz, hogy hamis emléket hozzon létre. Ez lényegében egy fiktív dolog valósággá alakulása az emlékeinkben, de meg lehet változtatni a meglévőeket is?
Igen.
Mélyen munkál bennünk a csoporthoz tartozás kényszere és a megfelelési vágy, ami könnyen elbizonytalaníthat minket a saját igazunkban. Több kísérlet igazolta, hogy megélt élmények után feltett kérdésekre a csoport 70 százaléka adott rossz választ a saját emlékei ellenére, ha látták a többiek válaszát. Az egy bolond százat csinál elmélete bizony a memóriánkra is igaz, ezért fontos, hogy karbantartsuk a sajátunkat és figyeljünk a részletekre.
Dédelgessük inkább a hasznos tudásunkat és a kellemes emlékeinket, így megszabadulhatunk a rosszaktól!
Forrás: Psychologist World
