Aranysárga szőnyeg.
A ginkgofa (Ginkgo biloba), amit páfrányfenyőként is ismernek, számos nagyváros parkjaiban, utcáin megtalálható. Szép díszfa, jó árnyékot ad, különleges leveleivel hívja fel magára a figyelmet. A nőivarú példányok pedig arról híresek, hogy a terméseik elképesztően büdösek, ráadásul síkossá, csúszóssá teszik a járdákat is.
A városi környezetet jól tűrő, szívós fa tolerálja a szennyezett levegőt, rezisztens a kórokozókkal kártevőkkel szemben. Japánban, Hirosima környékén például számos ginkgo túlélte az 1945-ös bombázásokat.
Az ázsiai szigetországban a fa neve “icho”. Mindenhol megtalálható: a templomkertekben, parkokban, utak mentén. Tokió hivatalos fája, levele a japán főváros szimbóluma.
Az Icho Namiki egy 300 méter hosszú utca, amelyet két sor ginkgofa szegélyez mindkét oldalon. A lombkoronák tökéletesre nyírtan várják a novembert, amikor a levelek aranysárgára váltanak. Nem sokkal később pedig lehullanak, betakarják a járdákat, utakat. Rengeteg ember keresi fel ilyenkor a környéket, hogy a meseszép látványban, az aranysárga szőnyegben gyönyörködjön.
A ginkgo nagyon ősi növényfaj, élő kövület. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve fejlődtek ki. Napjainkban a Ginkgo biloba a nemzetsége egyetlen képviselője, a rokonai mind kihaltak. Egyedül Kína keleti részén, a Csöcsiang tartományban nő vadon.
A gingkgót a kínaiak régóta termesztik, számos olyan példánya él, amely már 1500 évesnél is idősebb. Az európaiak először a 17. század végén fedezték fel maguknak a növényt, amikor egy német botanikus meglátott egy fát egy templomkertben. Mára az öreg kontinensen is elterjedtek, és az elmúlt 200 évben pedig Észak-Amerikában is jól ismertté váltak.
