Néha Télapó.
Azt a legtöbben tudják, hogy a Mikulás érkezése Szent Miklóshoz köthető. Szent Miklós myrai püspök, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.
Fennmaradt róla, hogy a szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények, így a szegény gyerekek között.
A legismertebb történet szerint egy elszegényedett nemesembernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és testüket kell áruba bocsájtaniuk. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy arannyal telt erszényt dobott be a szegény ember ablakán, aki legidősebb leányát így tisztességesen férjhez tudta adni. Az elkövetkező években így tett a másik két lánnyal is, a harmadik évben azonban az apa megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.
Szent Miklós legendájának egyik változata szerint, amikor a megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök abba beleejtette és az ajándéka pont a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből maga a “Télapó” volt az ajándékhozó. Azonban mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós a város keresztény püspöke.
Érdekesség, hogy a december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra.
Egy időben nálunk inkább a Télapó elnevezés futott, mivel nem volt célszerű bármiféle szentet emlegetni az ünnepekkel kapcsolatban.
Kezdőkép: MAGYAR RENDŐR/Fortepan
