Ókori alapokon.
Rómában, ahol lépten-nyomon ókori műemlékekbe botlunk, az ivókutak is kiemelkedő szerephez jutnak. A 90 cm magas alkalmatosságok hengeres öntöttvas teste mindenhol megtalálható a város terein és utcasarkain. A kutakat tréfásan ‘nagy orrnak’, azaz nasone-nak nevezik, jellegzetes alkatuk miatt.
Folyamatosan folyik belőlük a jéghideg víz, ami egyébként 30 km távolságból érkezik. A Bracciano-tóból jövő víz egy hosszú vízvezetékrendszeren halad át, amit még az ősi rómaiak emeltek. Egykoron Rómában 9 vízvezeték működött, amely 39 hatalmas szökőkutat és 591 nyilvános mosdót táplált, nem beszélve a császári háztartások, fürdők és privát villák vízellátásáról. A Római birodalom bukása után nem használták a vízvezetékeket és beomlottak, majd csak a 17-18. században kerültek felújításra.
A modern ivókutakat az 1870-es években emelték, eredetileg tiszta, könnyen hozzáférhető ivóvízzel akarták az utcai piacokat ellátni. A meleg nyári napokon nagy segítséget, gyors felfrissülést nyújtanak nemcsak a helyieknek, de a turistáknak is. Nappal és éjjel egyaránt folyik belőlük a víz, ami pazarlásnak tűnik, de nem az, ugyanis az elfolyó vizet a kertek öntözéséhez, tisztításhoz és más célokra hasznosítják. A folyamatosan folyó víz megakadályozza, hogy a csövekben lévő víz pangjon, ami a baktériumok felszaporodásához vezetne.
A nasone-k különleges kiképzéssel bírnak, egy kis lyuk van a tetejükön és a kivezetőnyíláson, ami lehetővé teszi a szomjas turistáknak, hogy a kútból sokkal könnyebben igyanak azáltal, hogy az alsó lyukat elzárva egy ívben felfelé tör a víz.
Rómában kb. 2500 nasone-t találunk, ezekkel ingyen olthatjuk a szomjunkat.
