70 éves nagyszülő viszi kerékpározni az unokákat 2-3 éves koruktól. Így választanak utakat és célpontokat.
Kerékpáros kirándulások hetven- és hétévesen
Hogyan tervezi és szervezi a 70 éves nagyapa a kalandos, de azért biztonságos biciklis túrákat a 7 éves unokájával? Erről szól a kisgyermekes kiránduló családoknak szánt, számos apró gyakorlati fogást bemutató, 4 részes írás.
- Felnőtt biciklik és gyerekülések
- Az első gyerekbicikli és szállítása
- Túrázás, felszerelés és csomagok
- Az első túrák és a legjobb útvonalak (ezt olvassa most)
Útvonalak
Fiatalon sem voltam egy hegyre tekerős biciklista, de így hetven felé már a dombokat is kerülöm, pláne, hogy időnként egy gyereket is vontatunk, vagy ültetünk magunk mögé. A számunkra tökéletes megoldás a tavak kerülgetése, hiszen ezek vízszintesek, a Duna és a Tisza töltései, mivel a legtöbb folyónk hazai esése nagyon csekély. A rossz út, a mély homok, a kövek a felnőtt biciklik nagy és viszonylag széles kerekeinek is problémát jelentenek, de a gyerekbiciklik 16 és 20 colos kis kerekeivel bizony megszenvednek az unokák. Az egyik kedvenc terepünk a Szentendrei-sziget, ahol a Vízművek évente megújítandó engedélyével szinte autómentes környezetben, jó levegőben kirándulhatunk a közutat messziről elkerülő szolgálati betoncsíkokon. Ezeken eddig csak egyszer volt kellemetlen élményünk, már messziről puskaropogás szerű hangokat hallottunk, majd meg is pillantottuk a bekerített területen a népes vadásztársaságot. Rossz érzés volt, mert a vad és a vadász talán nem jön át a drótkerítésen, de a lövedék számára nincs akadály. Igyekeztünk minél gyorsabban elhajtani, de rövidesen végetért a vadászat, és a nehéz terepjárók tömegei elől kellett percenként lehúzódnunk a keskeny betoncsíkról a nem létező padkára. A többség legalább lassított, de a legdrágábbak olyan sebesen húztak el mellettünk, mintha láthatatlanok lettünk volna. Meglepett, hogy a környezetére – nagyon helyesen – ennyire kényes vízmű beenged a területére ilyen bunkókat.
A környezet és a tisztaság valóban lenyűgöző, a gondosan kaszált réteken gyönyörűek a virágok, sehol egy eldobott palack, és persze a máshol sajnos megszokott illegális szemétlerakás sem fordul elő. Néhol a betoncsík hiányzik, ilyenkor a gátak tetején lehet hajtani, ahol egy földes ösvény kanyarog. Néhány helyen viszont kilométereken át öklömnyi éles kövek borítják a töltést, amit bizonyára sártalanítási vagy szilárdítási célból szórt oda a vízmű, de ezzel még szinte gyalogosan is járhatatlanná tették az ösvényt, a kerékpárgumik pedig tönkremennek, illetve a gyerekbiciklik el is akadnak. Ezt a számunkra kellemetlen gyakorlatot be kéne szüntetni, a már kiszórt kőzúzalékot pedig be kellene hengerezni, mert a kövek maguktól csak évtizedek alatt süllyednek a töltés földjébe.
A kicsiknek a csillagtúrák még célszerűbbek, hiszen ilyenkor ugyanott alszunk, van melegvíz, az autóban a tartalék holmik, és főleg, hogy a túrákon kevesebb a csomag. Vándortáborozni még csak egyszer voltunk, de ez a könnyített változat volt, azaz büfékben ettünk és faházikóban aludtunk. Már nagyon várom a következő, a nomád fokozatot, amikor a sátrat és az élelem nagyobb részét is magunk visszük. Lehet, hogy ehhez majd egy biciklis utánfutó kell, mert a sátor, a matracok és a hálózsákok nem nehezek ugyan, de nagyon terjedelmesek.
Bálint János
