Szerettünk ott napozni a homokon. Na, meg a füvön.
És milyen jó volt! A ’60-as, ’70-es, ’80-as években még egész más volt a Balatonon nyaralni. Sokaknak volt ott kis nyaralójuk, vagy különböző üdülőkben pihentek az emberek. Mindenki várta minden évben, a hangulat felejthetetlen volt. Merüljünk el kicsit a nosztalgia tavában:
Megszokott módja volt a Balatonra lemenni vagy hazamenni stoppal is. Nagyobb volt a bizalom, sok ismeretség és barátság köttetett így.
A kis úttörők oly vidámak voltak. Nyakkendő, karóra, fényképezőgép és persze trapéznadrág.
Felejthetetlen élményekkel lett gazdagabb a fiatalság Zamárdiban.
Az építőtáborban még hangsúlyos volt a társadalmi felelősségvállalás, és a munka után lehetett szórakozni.
Családi fotóknak mindig kellett készülnie a stégen…
..és úszógumival is.
Kötelező volt vízibiciklizni…
…és komppal elmenni Tihanyba.
Finom falatokkal vártak a büfék. Ki nem evett Utasellátóban? Lángos, palacsinta, és főtt kukorica illatát vitte a néha lengedező szél.
A másik kedvencünk a hangulatos fagyispult volt, ahol a fedők alól mérték az édes finomságot klasszikus ostyatölcsérbe.
A lubickolás, napozás, kirándulás, evés-ivás után pedig mindig előkerült a kártya! Családi és baráti drámák, nevetések tették felejthetetlenné a zsugázást! Kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári, kerekes bicikli…
Csodásak voltak azok az idők!
Képek: Fortepan
