Legyen egy hobbi, ami kikapcsol!

Tápai Éva a Seniorok Klubja Facebook csoportban számolt be arról, hogy neki bizony szeniorként és nőként immár 23 éve a horgászat a szenvedélye. Az alábbi sorokban ő mesél arról, honnan a víz és a halak iránti vonzalom, valamint hogy mi mindent jelent számára ez az időtöltés.

Tápai Éva vagyok, 1958 tavaszán Budapesten születtem és jelenleg is itt lakom.

A horgászatot nem megszerettem, hanem beleszülettem. Atyai nagyapám, az 50-es, 60-as években, még nádbottal terelgette a Dunai halakat. Emlékszem még, amikor nagyanyám mosófazékban főzte a kukoricát, persze a halaknak, de nekünk mindig jutott egy bögrényi, amit élvezettel csemegéztünk. Akkoriban fateknőben fürödtünk, hol mi gyerekek, hol a halak.

Nagy izgalommal vártuk mindig nagyapám érkezését, az összes macskával egyetemben. A mai napig emlékszem arra, ahogy olvasztotta, aztán formába öntötte az ólmokat. Akkoriban sparhelt volt, álmosan parázslott a szén benne. Áhítattal néztem, ahogy olvadt az átalakított alumínium szedőkanálba.

Az aktív horgászatot 1995-ben kezdtem el, elégé kezdetleges felszereléssel. Igazából nem volt, aki terelgessen, a parton csentem el a tudást öreg bácsiktól. Ott tanultam meg horgot kötni is. Szép lassan gyűjtögetem a felszereléseket, közben nagy buzgalommal olvasgattam a Magyar horgászt, amit alig vártam minden hónap végén, hogy megvehessem.

Közben igyekeztem mindig valakit rávenni, hogy vigyen ki a „kincseimmel a mennyországba”, mert nekem az volt, és a mai napig az a vízpart. Ma már a saját kis kocsimat pakolom meg, és tavasztól késő őszig látogatom szinte minden héten a kedvenc vizemet.

Mindig izgalom fog el, amikor készülődöm a másnapi horgászatra. Én is főzöm a kukoricát még, de már nem kóstolom meg.

Persze nagy élmény, amikor a családom és a barátaim is velem tartanak. Az nem csak horgászat, hanem egy szeretetteljes verseny is. Jókat eszünk együtt, ugratjuk egymást vagy csak együtt vagyunk, mert ez jó alkalom arra is.

De szeretem, ha magamban elbogarászom, elmélyedek szinte. Nyári napokon a kora hajnalt, amikor éled a víz, a felkelő nap meleg sugarait, a fűbe szaladgáló bogarat, gyíkot. Este a naplementét, amikor rázendít a békasereg és csatlakozik a tücsökhad. Vagy ősszel, amikor már kicsit didergősek a reggelek, párában, ködben úszik a táj, csodás, színes ruháját rázza le magáról a vénülő nyárfa, a susogó nád is már a vízig hajol, mert húzza a dértől elnehezülő koronája.

Sokat ad a természet, elsősorban pontyhorgász vagyok, de fogtam már harcsát, tokhalat, amurt… szinte minden volt már a szákomban. A tavalyi évben akasztottam meg egy 17 kilogrammos pontyot. Igazi nyári hőség volt, 40 percig tartott a fárasztás. Közben unokaöcsém hűtött a megkezdett jégkrémmel, mert akkor jött a kapás, amikor neki kezdtem, hogy elfogyasztom. De ez mindig így van. Van úgy, hogy nekikezdünk enni, mert nincs órák óta kapás, aztán egyszer csak megindul. Volt úgy, hogy bottal együtt.

Úszós készséggel veszem üldözőbe a halakat, ez egy nagyon érzékeny és finom módszer. Sporthorgász vagyok, tehát nem viszem el a halat, azon a vízen, ahol horgászom, szigorú követelmények vannak. A felszerelést illetően például pontymatrac, sebfertőtlenítő, nagy merítőháló, kíméletes bánásmód. Természetesen ugyanez vonatkozik a környezetünkre is.

Sok korombeli spori hozza magával a párját, aki szívesen meríti ki a zsákmányt megszakítva akár szundikálását vagy olvasgatását, de van úgy, hogy csak elkezdünk beszélgetni, egymásnak tanácsot, csalikat adni vagy megkínáljuk kávéval a szomszédot. Tehát ez remek alkalom, hogy legközelebb már régi ismerősként üdvözöljük egymást. Feltölt ez a pár óra, ami kiszakít a mindennapok gondjaiból.

Soha nem késő elkezdeni! A horgászember már csak olyan, hogy segít szívesen. Ajánlom, hogy mozduljunk ki a fotelból! Lehet a kedvencet is hozni, nem kell egyedül hagyni, sem mamát, sem kutyát és az együtt eltöltött idő nagy kincs!

Ahogy mi köszönünk: görbüljön!

Köszönjük Évának, hogy elmesélte a horgászat iránti szeretetének történetét! Emeljük előtte virtuális kalapunkat. Reméljük, többen kedvet és bátorságot kapnak ahhoz, hogy belefogjanak új dolgokba.