A törökszegfű jól ismert és régóta kedvelt virág, elsősorban a vidékies, paraszti világú kertek dísznövénye. Ám egyáltalán nem feltétlenül csak ilyen stílusban mutat jól, remekül beilleszthető a modernebb kertek látványképébe is. A törökszegfű egy egyszerűen nevelhető, mégis izgalmas virág, hiszen ún. kétnyári növény, így hosszabb időn át ad feladatokat gazdájának, vagyis többet nyújt, mint a megszokott egynyáriak.

Elsőként érdemes tisztázni a kétnyári kifejezést, hiszen az általános felosztás szerint a dísznövények többsége vagy évelő, vagy egynyári. A törökszegfű sajátossága, hogy a tavaszi vagy nyári magvetést követően a virágzás még nem várható az első évben, a magról nevelt palánta áttelel, hogy aztán a következő év nyarán hozza virágait, így valóban két nyarat ölel fel az életciklusa. Meg kell jegyezni, hogy a törökszegfű nagyon korai, tavasz eleji vetésével akár az adott évben is elérhető a virágzás, ebben az esetben klasszikus egynyári növényként lehet kezelni. Lássuk, mit kell tennie annak, aki ilyen növényt szeretne tartani, nevelni!

A törökszegfű magjait vagy május végén lehet elvetni, ekkor még hidegágy védelmébe, vagy szabadföldbe kell kiszórni júliusban, ilyenkor ugyanis a talaj hőmérséklete már elég meleg a csírázáshoz. A törökszegfű a talajra nem kimondottan igényes, még a meszes, agyagos közeget is elviseli, az átlagos kerti talajban pedig biztosan jól fog fejlődni. Fontos, hogy megfelelően napos, meleg fekvésű területre kerüljön, az enyhe félárnyékot még elviseli, de erős takarásban nem lesz kielégítő a virágzás. A vízzel sem szabad spórolni, a törökszegfű gyakori öntözést kíván, az a jó, ha földje sosem szárad ki teljesen. Megfelelő módszer lehet a csepegtető öntözőrendszer (ez az ágyás egyéb dísznövényeinek is biztosan megfelelő), de a klasszikus kannás vízkijuttatás is tökéletes, arra viszont érdemes figyelni, hogy ne felülről, esőt imitálva történjen az öntözés, hanem a tövekhez öntve kerüljön ki víz.

A törökszegfűnek nincs sok ellensége, elsősorban a csigák és a takácsatkák jelenthetnek veszélyt. A takácsatkák ellen atkaölő permetszerekkel, vagy csalánlével, zsúrlófőzettel (permetléként) lehet védekezni, illetve a növények többszöri lágy vizes nedvesítésével, az atka ugyanis a száraz körülményeket kedveli. A csigákat könnyedén és vegyszer nélkül távol lehet tartani, ha az ágyás köré sáncot készítünk zúzott kőből, kávézaccból vagy apróra tört tojáshéjból.

A törökszegfű a kertben 25-50 centiméter magas, roppant dekoratív dísznövény, mely a nemesítéseknek köszönhetően számos színváltozatban hozzáférhető, a megszokott lila és rózsaszín változatok mellett igencsak izgalmasak a fehér, piros vagy éppen a bicolor típusok. A törökszegfű vágott virágként is tetszetős és tartós, így aki szívesen ajándékozna csokrot, bátran neveljen pár tő törökszegfűt. Kompakt mérete miatt vegyes ágyásokban szegélyező, első sorba telepített növényként szokás ültetni, de az is csodás látványt eredményez, ha többféle törökszegfűből kerül kialakításra egy egész ágyás. Törökszegfűre természetesen nem csak saját neveléssel lehet szert tenni, a nyár közepi virágzási szezonban előnevelt, már dúsan virágzó növényeket is lehet venni, és azokat kiültetni vagy cserépben nevelni.