A védett kor fogalma gyakran kelt félreértéseket, sokan ugyanis azt hiszik, hogy ha valaki eléri ezt a korhatárt, akkor gyakorlatilag „elbocsáthatatlanná” válik. Az igazság azonban ennél sokkal összetettebb, így a védett korúaknak számos fontos szempontot figyelembe kell venniük. De mi is az a védett kor és mikor érinti a munkavállalókat?
Mit jelent a védett kor?
A védett korú munkavállaló fogalmát a Munka Törvénykönyve szabályozza, amely szerint azok a munkavállalók minősülnek védett korúaknak, akik nem minősülnek nyugdíjasnak, és az öregkori nyugdíjkorhatár betöltéséig (jelenleg 65 év) 5 év vagy annál kevesebb idejük van hátra. Ez a védelem kizárólag a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozik, és célja az, hogy megnehezítse a munkáltató számára az elbocsátást, ezzel is védve a nyugdíj előtt álló dolgozókat.
Nem jelenti a végtelen védelmet
Fontos megjegyezni, hogy a védett kor nem jelent teljes felmondási védelmet. A munkaadó ugyan szigorú feltételek mellett, de elbocsáthatja a védett korú munkavállalót is, ha valamilyen nyomós indokkal tudja indokolni a felmondást. Ilyen indok lehet, ha a munkavállaló szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi a munkából származó lényeges kötelezettségeit, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Példaként említhető, ha a munkavállaló többször indokolatlanul nem jelenik meg a munkahelyén, nem veszi fel a munkát vagy nyilvánosan sértegeti a munkáltatót – mindez alapot adhat a munkáltató számára a felmondásra.
A felmondási korlátok
A védett korú dolgozók esetében a munkaadó nem mondhat fel úton-útfélen, szigorúbb feltételeket kell teljesítenie. Először is meg kell bizonyosodnia arról, hogy nincs-e olyan betöltetlen munkakör, amely megfelelne a munkavállaló képességeinek és végzettségének. Ha van ilyen munkakör, akkor azt fel kell ajánlania a munkavállalónak, és csak akkor mondhat fel, ha ezt az ajánlatot a dolgozó elutasítja.
A védett kor célja
A védett kor bevezetésének célja, hogy a nyugdíj előtt álló munkavállalókat jobban megvédje a munkahelyük elvesztésétől. Ez különösen fontos az idősebb munkavállalók számára, akik gyakran nehezebben találnak új munkahelyet, mint fiatalabb társaik. A munkaadóknak tehát ebben az időszakban nagyobb felelősséget kell vállalniuk, és csak alapos indok esetén élhetnek a felmondás lehetőségével.
Végkielégítés védett korban
A védett korú munkavállalók további kedvezménye, hogy amennyiben a munkaviszony a munkáltató rendes felmondásával ér véget, a végkielégítés magasabb lehet. A Munka Törvénykönyve szerint a végkielégítés mértéke az alábbiak szerint alakul:
- legalább 3 év esetén kéthavi,
- legalább 5 év esetén háromhavi,
- legalább 10 év esetén öthavi,
- legalább 15 év esetén hathavi,
- legalább 20 év esetén nyolchavi,
- legalább 25 év esetén kilenchavi.
Azonban, ha a munkáltató azonnali hatállyal mond fel, a végkielégítésre a védett korú dolgozó sem jogosult.
Gyakori tévhitek a védett korról
A védett korhoz kapcsolódóan sokan úgy gondolják, hogy aki eléri ezt a korhatárt, azt már nem lehet elbocsátani. Ez azonban nem így van, hiszen a munkáltatónak lehetősége van a felmondásra, ha az elbocsátás feltételei fennállnak. Ugyanakkor a védelem jelentősen nehezíti az elbocsátást, és célja, hogy a munkavállaló öregkori biztonságát megóvja.
Törvényi hivatkozás
A védett kor szabályozását a Munka Törvénykönyve 66. § (4) bekezdése tartalmazza, amely részletesen meghatározza a felmondás követelményeit, a végkielégítés mértékét és a védett korú munkavállalók jogait.
A védett kor tehát nem egy áthatolhatatlan páncél a munkavállaló számára, de mindenképpen jelentős támaszt nyújt az idősödő dolgozók védelmében. Ha Ön vagy hozzátartozója ebben az életszakaszban van, érdemes ismerni a jogokat és megfelelően érvényesíteni azokat.
