A viharos tóba fulladt lány emlékére.
Tihanytól nem messze, Balatonudvariban találjuk az ország négy védett temetőjének egyikét. A sírkert különlegessége, hogy szív alakú sírköveket rejt, amelyek pontos eredete homályba vész.
A temetőt az 1780-as években nyitották és egyaránt temetkezhettek ide katolikusok és reformátusok. A két felekezethez tartozó hallottak elkülönítése csak jóval később, 1887-től történt.
A szív alakú kövek csak az 1800-as években kezdtek megjelenni. Senki sem tudja pontosan, hogy miért készültek, de természetesen több mendemonda is született.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az egyiket Eötvös Károly meséli a “A balatoni út vége” című munkájában:
„Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”
A másik mondát Lipták Gábor: Aranyhíd című munkájának “Kőszívekről” szóló írásában találjuk. Dúl Jánosról az udvari halászbokor gazdájáról, annak szép leányáról, Halász Veronikáról szól a hosszú történet. A Dúl családhoz, Veronikához kapcsolódik a kőfaragó legény, aki szerelmes lesz Veronikába. A leány úgy határoz, hogy a legénnyel megy a hegyekbe. Búcsúzik a Balatontól. A tóra törő vihar a bátor leány halálát okozza. Sírja fölé készíti a kőfaragó legény szeretete jeléül a szívalakú sírkövet.
A balatonudvariak az utóbbi történetet vallják magukénak, csak rövidített formában.
A műemlék temető sírköveit az 1980-as években restaurálta az Országos Műemléki Felügyelőség, de sajnos nem sikeresen. Időközben a sírkövekből 3-4 darabot ismeretlen tettesek eltulajdonítottak, ami a temető külsejét károsan megváltoztatta. 1998-99-ben az önkormányzat restauráltatta a műemléktemető sírköveit. Korabeli születési anyakönyvekből szerzett nevek ismeretével sikerült több, eddig nehezen olvasható felírást a restaurátoroknak helyesen a sírkövekre leírni.
A legtöbb sír az 1800-1850 közötti évekből származik, 63-at számolhatunk meg belőlük.
Forrás és kiemelt kép: www.balatonudvari.hu
