Közös séták.
Az 55 éves angol Michael Smith akkor vette észre a sérült csóka fiókát az út szélén, amikor egy májusi estén hazafelé tartott a biciklijével. Felkapta az apró szárnyast, akit később Patch-nek nevezett el és hazavitte. Otthon aztán készített neki egy fészket és rántottával próbálta etetni. A férfi rajong a természetért és az állatokért, így számára egyértelmű volt, hogy nem hagyja magára a madarat.
Patch mostanra már teljesen felépült. Ugyan tud repülni, de mindig visszajön a megmentőjéhez, ha Michael hívja. Ember és madár olyan szoros kapcsolatban élnek, hogy Patch kis puszikat is ad a férfi arcára és akkor is vele tart, ha kerekezni vagy sétálni indul. Közben leugrik, ha pocsolyát lát, jóformán olyan, mint egy gyerek. Annyira elválaszthatatlanok, hogy Michael még aludni sem tudott egy éjjel, amikor a csóka nem jött le a fáról.
„Olyan számomra, mint egy legjobb barát. Annyi időt töltök vele, amennyit csak lehet. Ha nincs mellettem, rá gondolok, ha pedig újra találkozunk, egy apró, örömteli sikítást hallat, ami különbözik a szokásos hangjától.” – nyilatkozta a korábbi építési vállalkozó.
A vélhetően hím madár eleinte egy régi galambdobozban élt, rántottát, főtt tojást, kenyeret és tejet evett. 4 hét alatt felépült, már a szárnyait is használni tudta.
Michael most is ad neki lisztkukacot, cseresznyét, szőlőt, de a szárnyas magának is fog eledelt: molyokat, darazsakat, legyeket. Most már egy saját kalitkája van a kertben, de időnként bejön játszani vagy aludni Michael házába is, amit a férfi 78 éves édesanyjával oszt meg.
Michaelt az emberek madarakkal suttogónak nevezik. Noha a férfi korábban is ismert volt a környéken, most már valóban az, de őt ez nem zavarja, szerinte ez egy jó dolog, hogy a madárral való barátsága terjedt el így a köztudatban.
