Ez a Jancsika nem az a Jancsika.

Ezeket a dalokat már az ovisok is éneklik – szegények, azt hiszik, hogy gyümölcsökről és cicákról dalolnak. Valószínűleg a szülők is nagyot néznének, ha megtudnák, hogy a nótákban micsoda szimbólumok rejlenek: semmi sem az, aminek látszik.

Elődeink bizony tudtak udvarolni, és ezt néha igencsak egyértelműen tették. Ha helyesen értelmezzük a dalszövegeket, nem tűnik majd sokkal arcpirítóbbnak egy-egy rádióban hallható mai sláger sem. A virágnyelv kibogozásához pedig csak a kulcsszavak megfelelő behelyettesítése szükséges.

Ezek a gyümölcsök nem a táplálkozást szolgálják:

Szilva

„Éva, szívem, Éva, most érik a szilva.
Terítve az alja, fölszedjük hajnalra.”

A gyümölcsök közül a legegyértelműbb jelkép a szilva: a szilva szedés maga a szerelmi aktust jelenti a Magyar Néprajz szimbolikával foglalkozó kötete. Nehézkes is lenne a szó szerinti értelmezés, hiszen ki szedne szilvát az éjszaka közepén?

Alma

“Piros alma mosolyog a dombtetőn.“

Vannak klasszikus metaforák, amelyeket mindenhol ugyanúgy használtak, ilyen a szép piros alma is. Képzeljünk csak el a félbevágott gyümölcsöt, és máris egyértelmű lesz, miért is lett a nőiesség fő szimbóluma.

„Mit nékem egy almát kétfele vágni,
Mit nékem a szeretőmtől elválni!”.

Az alma jelképe a hétköznapokban is: például az ablakba kitett három piros alma biztatást, a félbevágott viszont elutasítást jelentett az udvarlónak.

Dió-mogyoró

„Szabó Vilma kiment a kis kertbe
Lefeküdt a diófa tövébe.”

A dió és a mogyoró a férfiasság szimbólumaként jelennek meg, így ebben a dalban Szabó Vilma teherbe eséséről van szó.

Gyermekkorunk kedves dalai:

“Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske!
Nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta!
Rajta, rajta, leszakadt a pajta,
Benn maradt a macska!”

A dal logikájának visszafejtéséhez elegendő az az információ, hogy a pajta leszakadását senki sem szeretné, aki nem vár gyermekáldásra….

„Hej, Jancsika, Jancsika,
mért nem nőttél nagyobbra…?”

Talán ez a dalrészlet nem is igényel különösebb magyarázatot…

“Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.”

Az egyik legnépszerűbb gyermeknótában sem a tehenekről énekeltek ám valójában. Hanem a fiatal leányokról, akik még nem elég nőiesek, a már szép érett, szoptatós anyukákkal szemben.

Forrás: mek.niif.hu