Nem érdekelte, hogy kinevetik.

Az indonéz aktivistát, Sadimant valamikor őrültnek nevezték a falubeliek azért, mert nem hittek a küldetésében. Ez azonban nem tartotta vissza a férfit tettektől! 24 évnyi erőfeszítés eredményeként Sadiman a kopár dombokat zöldellő területté változtatta. Ennek eredményeként most már hozzáférhetőek a vízforrások a szárazsággal sújtott hegyvidéki völgyben.

A nagypapának is nevezett 69 éves férfi kitartóan ültetgette a fákat a tűzesetek után, a szinte kiszáradt területekre. Sadiman legalább 11 000 banyán– és fügefát ültetett a Jáva közepén elterülő dombokra (ez több, mint 250 hektárt jelent). A férfi felfigyelt arra, hogy ezek a növények hosszú, kiterjedt gyökereikkel segítenek a talajvíz megtartásában és megvédik a felszínt az eróziótól. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy források újjáéledjenek a területen, a vizet pedig bevezették a házakba illetve az ültetvényekre, így azokat is tudják öntözni. Most a bőséges vízforrás akár évi 2-3 alkalommal is lehetővé teszi a betakarítást.

Amikor először nekikezdett az ültetéseknek, csak néhány falubeli értékelte a munkáját. A többiek viszont kinevették és gúnyolták, amiért banyánfa magoncokat ültet el, mert úgy vélték, rossz szellemek laknak ezekben a növényekben. Őrültnek tartották azért is, mert még a kecskéit is képes volt elcserélni facsemetékre.