Válasszuk a holtszezont.

Eljutni A pontból B-be busszal meglehetősen fárasztó, kimerítő lehet. Bár Magyarországon nincsenek óriási távolságok, azért el lehet tölteni 4-5 órát is a buszon, ha keresztülvágunk az egész országon. Kényelmetlen, szűk ülések, hosszas zötyögés várhat ránk, ha családtagjaink, ismerőseink az ország másik felében élnek.

Azonban az se fáklyásmenet, ha csak el kell intéznünk valamit. Idősebb korban már nehezebb a tömegközlekedést használni. Fogadjunk meg néhány egyszerű tanácsot, hogy könnyebbé, stresszmentesebbé tegyük az utazásunkat!

Felszállás átgondoltan

Már a járat megérkezése előtt keressük elő a jegyünket és a szükséges iratokat, igazolványt (esetleges kedvezményekre jogosító papírokat), és a kezünkben tartva várjuk a buszt. Így elkerülhetjük azt, hogy amikor megérkezik a jármű, akkor kezdjük előkeresni a jegyet, kapkodva, feltartva ezzel az utastársainkat. Amennyiben lehetőségünk van rá, szálljunk fel a végállomáson, hogy minél kényelmesebben foglalhassuk el a helyünket! Ne álljunk túl közel az úthoz, ha a járdán várakozunk, mert a vezető kénytelen lesz messzebb állni, és így nehezebb lesz a buszra fellépni.

Kerüljük a tülekedést!

Mindig helyezkedjünk távolabb a lökdösődő, türelmetlen emberektől. Célszerű a csúcsidőt is elkerülni, ha tehetjük, utazzunk inkább délelőtt, amikor már lement a reggeli csúcs, és azt estét is hagyjuk ki, amikor sokan mennek hazafelé az iskolából, munkahelyről. A csúcsidőn kívül kényelmesebb az utazás: több a hely, nincs tele a jármű.

Amennyiben lehetséges, válasszunk automata ajtóval rendelkező buszt – a vonaton így záródnak az ajtók, a buszok viszont sok helyen még manuális vezérlésű ajtókkal közlekednek. Azért jobb az automata, mert az újra kinyitja magát, ha valaki még az ajtóban áll, így nem lehet rácsukni az ajtót elvileg az utasra. A buszoknál is létezik alacsonypadlós jármű (és sajnos még sok helyen magaspadlós is), a vonatoknál szintén van régi és új típus- amennyiben nehézséget okoz a régire felszállni, érdeklődjünk a társaságoknál, hogy adott időben milyen jármű közlekedik!

Fontos a kommunikáció

Sok idősebb esik abba a hibába, hogy nem szeret segítséget kérni, mindent maga szeretne csinálni, ezzel azonban esetleg balesetveszélynek teszi ki magát. Szóljunk a vezetőnek, jelezzük a felszállásnál, hogy hol szeretnénk leszállni. Ez azért fontos, mert így tud ránk figyelni, és amikor leszállunk, megvárja, hogy leérjünk, lassabban csukja be az ajtókat, nem indul el túl gyorsan.

A járművön üljünk le, ha lehet, ezzel is csökkentve az elesés kockázatát. A másik hiba, hogy az idősek kedvenc helyeiket kezdik el keresni, végigmennek az egész buszon, ahelyett, hogy leülnének az első szabad helyre. Felesleges végigtrappolni, mert közben a busz is elindul, és esetleg fékeznie vagy kanyarodnia kell. Mindkét kezünkkel kapaszkodva haladjunk a mozgó járművön! Ne rohanjunk, ügyeljünk az egyensúlyunkra!

Keressünk helyet

Számos járművön vannak olyan helyek, amelyek kifejezetten időseknek vannak fenntartva: nagyobb hellyel, plusz kapaszkodóval. Amennyiben nem jut hely, de szükségünk van rá, ne habozzunk kérni! Kedvesen szólítsunk meg egy fiatalt, hogy át tudná-e adni a helyét, mert nehezen mozgunk/állunk! Ez mindkét fél számára megnyugtató lehet: mások nem ismerik a helyzetünket, de lehet, hogy örömmel segítenek. Ne érezzük ezt kellemetlennek!

Amennyiben rollátorral (guruló járókerettel) utazunk, még nehezebb a közlekedés, különösen a szűkre szabott folyosóval rendelkező buszokon. Menjünk előre a sofőrhöz felszállás előtt, kérjünk segítséget, vagy hagyjuk, hogy egy harmadik személy segítsen nekünk! Érdemes ezután középen felszállni, ahol a legtöbb esetben nagyobb üléseket találunk, kifejezetten babakocsik, segédeszközzel felszállók részére. Először a rollátort tegyük fel a buszra, fékezzünk be, aztán lépjünk fel mi. Leszállásnál pedig fordítva ismételjük meg: először mi szállunk le, aztán emeljük le a járókeretet.