A 8 órás szükségletre vonatkozó elmélet még mindig aktívan él a köztudatban, pedig az alvásigénye mindenkinek más.
Vannak, akiknek több alvásra van szükségük, míg másoknak kevesebbre, de sok múlik a körülményeken is. Ad adott egyén kora, megterhelése, az alvásának körülményei mind befolyásolják azt, hogy mennyi időre lenne szüksége ahhoz, hogy másnapra kipihenje magát. Erre nincs igazából szabálykönyv, az egyedüli aki tudja, hogy mennyi az annyi, az tulajdonképpen az agy, ami a testünk központi irányítója.
Az alvásadósság elmélete szerint úgy kell ezt nagyjából elképzelni, mint egy hitelkártyát. Az agyunk a bankigazgató, aki rendelkezésre bocsájtja a kártyát, amire az ébrenléttel töltött időnk terhel. Ezt a napközben felhasznált egyenleget törlesztjük vissza az éjszaka folyamán a szundikálással. Ha a ‘kötésünk’ és a ‘törlesztésünk’ egyensúlyban van, akkor kipihentek és hatékonyak maradunk, ha kevesebbet pihenünk, elkezdünk adósságot halmozni. Mint a legtöbb hitelnél, itt is van kamat, ha rövid időn belül nem törlesztünk, hanem csak halmozzuk, akkor a bankigazgató elkezd szankciókat bevezetni, hogy behajtsa az adósságot. Egyre fáradtabbak leszünk, romlik a koncentráció, a reflexek, és egyre jobban úgy érezzük, hogy pihenésre lenne szükségünk. Rövid alvásokkal egy kicsit javíthatunk az egyenlegen, de nem tartozhatunk sokáig, mert van a kártyán limit. Ezt elérve szoktak az emberek elaludni a volán mögött, a munkahelyen, vagy bárhol, ahol nem lenne szabad. Ezt elkerülendő nagyon fontos, hogy ne váljunk hosszú távon adóssá!
A minőségében és mennyiségében elegendő alvás mindenki számára létfontosságú, még akkor is, ha a rohanó világ elvárásai fittyet hánynak rá!
