‘Gondolkodj pozitívan!’ – zúdul ránk mindenhonnan napjainkban, de valójában ez mit is jelent?

Ez az életmegváltó bölcsesség, ami túl egyszerű és mégis túl bonyolult egyben. Mintha tilos lenne néha elszomorodni vagy dühösnek lenni, mert az valami ördögtől való dolog, pedig nem erről van szó.

A pozitív gondolkodás nem az elvakult hurráoptimizmusról szól, vagy ahogy sokan értelmezik: „persze, sikítozzak az örömtől fekvőgipszben, miután elcsapott egy busz”. Közel sem erről van szó, hanem a látásmódról. Pár „apróság” a gondolkodásunkban sokat tud lendíteni a dolgokon:

1. Találd ki, hogy mire vágysz és tudd, hogy mit akarsz!

Amíg csak ülsz és azt mondogatod : „nagyobb házat, autót szeretnék, több pénzt, másik nőt/pasit, boldognak lenni, stb.”, ezek csak ábrándok. Na, de mégis milyet, mekkorát, mennyit, mit jelent neked a boldogság? Több pénzt szeretnél… bedobsz egy lottót, nyersz 1500 forintot és elégedetlen vagy. Pedig több lett a pénzed, mint amit belefektettél, és mégis. A boltba sem úgy mész be, hogy „szeretnék valamit enni”, hanem tojást kérsz, ha rántottára vágysz. Legyél konkrétabb a vágyaidat illetően és próbálj pontosan fogalmazni, mert az univerzum vagy Isten (ki hogy nevezi), csak így tud a kéréssel mit kezdeni. És persze kell érte tenni is: azt a bizonyos sült galambot előtte el kell kapni, meg kell sütni és bedobni az ablakon…

1. Szokj le a mások hibáztatásáról!

Azzal, hogy másokat teszel felelőssé életed történéseiért, a saját életed feletti hatalmadról mondasz le. A „szegény én” nem fog tudni előre menni, csak ha lökik, viszont nem biztos, hogy így arra fog haladni, amerre szeretne vagy kéne. Magadban keresd a hibát, ott ki tudod javítani.

1. Mindennek oka van!

Akkor is, ha nem úgy tűnik. Nincsenek fölösleges vagy véletlen dolgok. Mindennek van értelme, akkor is, ha ez csak később derül ki. De minél hamarabb rájössz, hogy mi az és minél hamarabb tanulsz belőle, annál kisebb eséllyel fogod ugyanazokat a köröket futni.

1. Bíráld felül a dolgokhoz való hozzáállásodat!

Ha az „úgysem” áll a mondataid elején, amikor valamibe fognál, akkor ugye borítékolható a végeredmény is. Aztán lehet örülni egy pillanatig az igazadnak : „én megmondtam, hogy úgysem”, de attól előrébb nem leszel. Sokkal jobb annak örülni, hogy sikerült.

Ha túlzottan biztonságra törekszel, hogy nehogy megsérülj, azzal kizárod a rossz dolgokkal együtt a jó lehetőségét is. Azért, mert megégetted magad egyszer, nyilván óvatosabb leszel, de nem biztos, hogy az összes tűzzel kapcsolatos dolgot száműznöd kell az életedből emiatt örökre.

És itt jön az a rész, hogy „de te is…”. Igen, én is. Te is. Más is. És a „könnyű azt mondani…” Tény, sokkal könnyebb mondani, mint csinálni… de igazából az első lépés a legnehezebb, utána már visz a lendület…