A járványokról szóló tévhitek nem a modern kor szüleményei. Már a 14. században is akadtak „fake news”-ok – csak akkor még pergamenre írták őket. Egy új történelmi kutatás szerint évszázadokon át egyetlen költemény téves értelmezése alakította azt, ahogyan a világ a Fekete Halál (Yersinia pestis) terjedését látta.
Egy költő, aki túlságosan jól mesélt
A bubópestis Európa történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája volt: a 14. század közepén mintegy 50 millió emberéletet követelt, vagyis a kontinens lakosságának felét. Sokáig úgy hitték, hogy a kór Kínából indult, és néhány év alatt végigsöpört az egész kontinensen. A „gyors terjedés elmélete” több évszázadon át tartotta magát – egészen mostanáig.
A brit Exeteri Egyetem kutatói szerint a félreértés forrása egyetlen 14. századi arab irodalmi mű, Ibn al-Wardi „Risālat al-nabaʾ ʿan al-wabāʾ” (magyarul: „Értekezés a pestis híréről”) című írása volt. A szöveg egy vándorló tréfamester történetét meséli el, aki 15 év alatt járja be Ázsiát, Indiát, Perzsiát és a Fekete-tenger vidékét – mindenütt pusztítást hagyva maga után.
A gond csak az, hogy ez a mű nem történelmi forrás, hanem egy maqáma, az arab irodalom egyik kedvelt műfaja, amely kitalált kalandokon és erkölcsi leckéken keresztül szórakoztat és tanít. Ibn al-Wardi hőse valójában a pestis megszemélyesítése – nem pedig egy valóságos utazó.
Amikor a fikcióból „tény” lesz
A 15. századtól kezdve azonban a történészek és krónikások szó szerint vették Ibn al-Wardi írását. A „vándor” útját a pestis terjedésének útvonalaként értelmezték, és ez a félreértés évszázadokra meghatározta a járványról alkotott képet. Nahyan Fancy, az Exeteri Egyetem történésze szerint „minden, a pestis gyors terjedéséről szóló elmélet végső soron erre az egyetlen szövegre vezethető vissza – mintha egy pókháló közepén ülne a tévedés forrása”.
A probléma, hogy semmilyen más korabeli forrás nem támasztja alá a „gyors utazás” elméletét. A genetikai és régészeti kutatások inkább arra utalnak, hogy a járvány közép-ázsiai gócokból, több hullámban terjedt, és a kontinensen sokkal lassabban mozgott, mint eddig hittük.
A pestis és a pandémia párhuzamai
A kutatók szerint ez az eset nemcsak történelmi érdekesség, hanem figyelmeztetés is. Ahogy a COVID–19 kapcsán is láttuk, a válság idején terjedő félretájékoztatás évszázadokra befolyásolhatja a közgondolkodást. A 14. század emberei a pestisről szóló költeményekben kerestek értelmet – akárcsak mi, amikor a járvány idején recepteket, történeteket és online tartalmakat gyártottunk, hogy valahogy uraljuk a káoszt.
Nahyan Fancy szerint a maqáma nemcsak a félreértések forrása, hanem egyben bepillantás is abba, hogyan próbálták az emberek megérteni a megmagyarázhatatlant. „Ezek a szövegek nem a valóságot írják le, hanem azt, hogyan éltek együtt az emberek a halállal és a félelemmel” – fogalmaz.
Amiből tanulhatunk
A pestisről szóló félreértés azt bizonyítja, hogy a történetek hatalma időtlen. Egy jó történet, még ha kitalált is, képes átírni a történelemről alkotott képünket. De ahogy a modern tudomány visszanyúl a múltba, újra megtanulhatjuk különválasztani a legendát a valóságtól.
A Fekete Halál ma is tanít: a járványok elmúlnak, de a történetek, amelyeket mesélünk róluk – és egymásról –, sokkal tovább élnek.
