Egy nő, aki 55 évesen házat vett egy másik kontinensen és feje tetejére állította az életét

Napsütötte Toszkána.

Frances Mayes, mert természetesen róla lesz szó, saját bevallása szerint egész éjjel aludni sem tudott, amikor eldöntötte, hogy házat vesz 6000 km-re otthonától. A Napsütötte Toszkána írónője egy válás után volt, bizonyára elkapta az életközepi vagy kapuzárási pánik és úgy döntött, hogy valami olyat tesz, amit eddig még sosem.

Bár Frances addig is sokat utazott és gyakran járt Olaszországban, és egyéb mediterrán vidékeken, még csak nem is sejtette, hogy ez a döntés mivel fog járni. Mondhatjuk persze, hogy könnyű dolga volt, hiszen jól szituált amerikaiként valósíthatta meg az álmát, azért gondoljunk bele, hogy egy nagyobb kiadás, netán egy vízparti kis faház megvételét is hány álmatlan éjszaka, családi kupaktanács előzné meg. Belevágnánk egy hatalmas kert megvételébe túl az 50-en? Na ugye.

Frances költőként, íróként és tanárként biztos egzisztenciát, megbecsültséget hagyott ott azért, hogy csempét verjen le, mestereket keresgéljen, rozmaringot ültessen és olajbogyót szüreteljen a világ másik felén. Szép élete volt San Francisco-ban is, mégis hajtotta valami, hogy részese legyen a toszkán mindennapoknak.

55 éves volt, amikor megvette álmai házát – azaz rémálmaiét. A gyönyörű villa ugyanis igen elhanyagolt volt, és Frances maga állt neki második párjával (Ed később a férje lett), hogy felújítsa. De nem ám úgy, hogy mindent kiadott: ők metszettek, gazoltak, csiszoltak, festettek, homokkal tisztítottak, ástak. Természetesen elképesztő dolgok derültek ki, a ház kishíján összedőlt, a munkások sosem érkeztek meg időre, a kertben egy egész elásott halomra bukkantak, a víz eltűnt majd előkerült, a vállalkozás lehetetlennek tűnt.

Frances nem volt rest, pénzt időt, fáradtságot nem kímélve minden szünetet ott töltött, még akkor is, amikor télen azt sem tudták, hogy miként fognak befűteni és aludni. 20 év alatt szerves részévé vált a településnek: barátokat szerzett, több ezer kilométerről a díszpolgárságig vitte, kitanulta az olívaolaj készítést, megismerte a fali szentély történetét, bejárta az etruszk emlékeket, elsajátította a nyelvet, megtanult toszkán ételeket főzni és sütni. Otthonra lelt. És persze a legfontosabb, hogy elképesztő szeretettel és törődéssel meg is írta mindezt – több könyv és film is született a történetéből.

Ne feledjük: már túl volt az élete felén, 55 éves volt, amikor belevágott a kalandba. Példája azt is mutatja, hogy sosem késő, lehet, hogy a legjobb rész még hátravan!