A bürokrácia diszkrét bája.
Megdöbbentő, de Hawaii-on egyszerűbb az út szélén hagyni a már nem használt, régi autónkat, mint legálisan túladni rajta – a hivataloknak sok fejtörést okoz, hogy miként oldják meg a helyzetet.
Az állam minden évben súlyos összegeket fizet ki azért, hogy elszállíttassa a roncsokat, de még így is rengeteg matuzsálem marad az erdőkben, a mezőkön, a fák között megbújva.
Hawaii-n ugyanis rengeteg olyan ember él, aki állandóan mozgásban van: itt tölt néhány hónapot, majd elköltözik, később esetleg újra visszatér. Amikor elhagyják a szigetet és a szárazföldre utaznak, gyakran egyszerűen ott „felejtik” valahol az autójukat, mert számukra ez a legegyszerűbb, sőt egyben a leggazdaságosabb megoldás is.
Az eladás annyira bonyolult procedúra, hogy a többség neki sem kezd.
Az adásvételhez ugyanis háromféle dokumentumot kell beszerezni: a regisztrációt, a biztosítási papírokat és a tulajdoni lapot. Az iratok megszerzése és frissítse nagyon nehéz, drága és időrabló tevékenység. Nem csoda, hogy a legtöbben neki sem kezdenek.
Annak, aki mégis legálisan szeretne megszabadulni az autójától, az útja rengeteg buktatón és jó néhány abszurd szabályon keresztül vezet. A regisztrációt például nem lehet a biztosítási papírok nélkül megújítani, azokat viszont nem lehet megszerezni regisztráció nélkül… ördögi kör.
Egy német fotós, Thomas Strogalski megtalálta a szépséget a roncsokban.
Miközben más ügyben a szigeten járt, a szabadidejét azzal töltötte, hogy azokat a régi járgányokat fotózta, amelyeket már jó néhány évvel azelőtt hagytak az út mentén – mára a növényzet vette át a hatalmat felettük. „Egészen lenyűgöz az a gondolat, hogy végül a természet győz majd az ember felett”– fogalmazott Strogalski. „Békés, kitartó folytonossággal, harmonikus rugalmassággal, állandó alkalmazkodással a természet a jelek szerint visszaszerzi magának azt, amit el akarnak venni tőle.”
