A szavak ereje: amikor egyesek „kevesebbet érnek”.
A történelem során számtalanszor előfordult, hogy emberek csoportjait megfosztották emberi mivoltuktól. Ez a jelenség, amelyet dehumanizációnak nevezünk, mindig súlyos társadalmi, politikai és morális következményekkel járt. Az utóbbi évszázadokban ezt a folyamatot leggyakrabban politikai vagy ideológiai célok érdekében alkalmazták, hogy bizonyos csoportokat kirekesszenek, megbélyegezzenek vagy akár elpusztítsanak. De hogyan alakul ki a dehumanizáció, és milyen hatásai voltak a 20-21. század történelmére?
Az első lépés a pusztítás felé: a dehumanizáció mechanizmusa
A dehumanizáció nem egyik pillanatról a másikra történik. Általában fokozatosan épül fel: először egyes csoportokat „másnak” tekintenek, majd az emberi tulajdonságokat fokozatosan megtagadják tőlük. Ennek egyik leghatékonyabb eszköze a nyelv: amikor egyes csoportokat állatokhoz, kártevőkhöz vagy élettelen tárgyakhoz hasonlítanak, azzal megkezdődik az a folyamat, amely során az emberek egy részét kevésbé értékesnek állítják be. Ez lehetőséget ad arra, hogy később jogfosztás, üldöztetés vagy akár fizikai megsemmisítés következzen.
Amikor a történelem sötétbe borul – a legkegyetlenebb példák
A 20. században számos tragikus példát találunk a dehumanizáció következményeire. A náci Németországban a zsidókat, romákat és más kisebbségeket gyakran „patkányoknak” vagy „parazitáknak” nevezték, amely elősegítette a társadalomban való kirekesztésüket, majd az üldöztetésüket és kiirtásukat. Ugyanez történt Ruandában 1994-ben, amikor a hutuk a tuszikat „csótányokként” emlegették, előkészítve ezzel a népirtást.
A hidegháború idején is gyakran alkalmazták ezt az eszközt: a politikai ellenfelek megbélyegzése és embertelennek való beállítása segített abban, hogy az elnyomó rendszerek igazolják a bebörtönzéseket, kitelepítéseket és kivégzéseket. Az Egyesült Államokban a polgárjogi mozgalom előtt a feketebőrűeket is sokszor állati szinten ábrázolták, ezzel fenntartva a társadalmi igazságtalanságokat.
Hogyan mérgezi meg a társadalmat a dehumanizáló retorika?
A dehumanizáció veszélye nem csupán a múlt emlékeiben rejlik. A nyelv hatalmas erővel bír: ha egy társadalomban elfogadottá válik az a gondolat, hogy egyes csoportok kevésbé emberiek, az gyorsan az erőszak, a jogfosztás és a kirekesztés táptalajává válhat. Nem kell messzire mennünk: a mai közéletben is találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amelyek egyes csoportokat „kártevőkként” vagy „élősködőkként” ábrázolnak, ezzel elmosva a határokat az építő kritikák és a megsemmisítő megbélyegzés között.
A történelem nem felejt – és nekünk sem szabad
A történelem arra tanít bennünket, hogy minden alkalommal, amikor egy csoportot megfosztanak emberi méltóságától, az hosszú távú és súlyos következményekkel jár. A dehumanizáció nem csupán szavak szintjén veszélyes – ha egy közösség elfogadja ezt a retorikát, azzal egy olyan társadalmat épít, amelyben az emberek nem egyenlőek, és ahol egyeseknek kevesebb joguk van, mint másoknak.
Bár a történelmet nem változtathatjuk meg, a jelenünket és a jövőnket igen. Érdemes odafigyelnünk a nyelvre, amelyet használunk, és felismernünk, hogy minden embernek joga van a méltósághoz, függetlenül attól, hogy milyen nézeteket vall vagy milyen csoporthoz tartozik. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, akkor könnyen megismételhetjük a múlt hibáit.
Forrás: Kende, Anna. „Egy dicstelen történet: a dehumanizáció karrierje a 20. században.” Polgári Szemle, 13. évfolyam, 1-3. szám, 2017. Elérhető itt.
