Szimbólum.
Az alatta folyó Neretva, az elképesztő panoráma a háttérben emelkedő hegyekkel: aki már egyszer is látta, akár képen a mostari Öreg hidat (Stari most), biztosan nem feledi. Nem véletlenül örökítette meg Csontváry Kosztka Tivadar is festményén a híres kőhidat.
1452-ből datálódik a város és a híd első írásos említése. A kőhíd építése I. Szulejmán ötlete volt, az Oszmán Birodalom szultánja olyan különleges hidat álmodott, ami a város jelképévé, szimbólumává vált. Az építkezés 1567-ig tartott, Mimar Hajrudin építész tervei alapján.
Az építés idején a mostari híd volt a legnagyobb egynyílású kőhíd, íve 30 métert hidal át 24 m magasságban az átlagos vízszint felett. Olyan kevés feljegyzés maradt a híd építéséről és annyi misztikum övezte annak szerkezetét, hogy az évszázadokkal későbbi újjáépítésének csak egyéves felmérési munka után tudtak nekikezdeni.
A korabeli híd egy világos tónusú, „tenelija” nevű helyi mészkőből épült. Az építőköveket acél csapokkal kapcsolták össze, a csapok a kövekbe vájt furatokba illeszkedtek, a furatokat pedig ólommal öntötték ki. Így egy kő-acél rendszer alakult ki, amely a híd szerkezetét adta. Az újjáépítés során is a korabeli szerkezeti megoldást alkalmazták.
Az Öreg hidat sajnos a délszláv háborúban 1993. november 9-én lerombolták. Mostar városa is súlyos károkat szenvedett, elpusztult a ferences rendi monostor, a püspöki palota és 50 ezres könyvtára, továbbá 12 mecset is.
Az Öreg hidat 2004-ben nemzetközi összefogással, a Világbank támogatásával helyreállították, 2005 óta pedig az UNESCO Világörökség részét képezi.
