Olyan könnyű ítélkezni, de belegondolunk olykor a másik helyzetébe?
Vegyünk egy 190 centiméter magas, 100 kilogrammos, jó erőben levő férfit és egy 160 centiméter magas, 50 kilogrammos, betegségből éppen felépült nőt. A férfi könnyedén felkap egy 25 kilós zsákot és elviszi a kívánt helyre, míg a nő, még ha meg is próbálja, nem biztos, hogy sikerül neki. Jogos, ha a férfi azt mondja : “én is meg tudom csinálni, akkor neki is meg kell tudnia!”?
A fizikai különbségek egyértelműek és nem is vesszük olyan szigorúan, míg a lelki különbségek nem ilyen látványosak. Sokkal nehezebb meglátni, hiszen a saját szemünkön át nézzük a világot. Van, aki könnyedén lép túl a válásán, míg másokat sok időre padlóra küld. Van, akit megbénít a gyász, míg más a munkába menekül a fájdalom elől. Van, aki könnyedén veszi a dolgokat, míg más a legkisebb apróságon is hetekig emészti magát.
Igaz, hogy mindenki magából indul ki, de belegondolhat a másik oldalba is. Még ha ugyanazzal a helyzettel állunk szemben is, nem ugyanazzal a tudással, személyiséggel és múlttal rendelkezünk, hogy pont ugyanúgy reagáljunk rá. Még ha ismerünk is valakit, vagy az életének egy részét (leginkább felszínét), az is kevés ahhoz, hogy pontosan tudjuk, min megy éppen keresztül vagy éppen “mit kéne tennie”!
Kívülről nézve azért mindig könnyebb, ítélkezni meg még egyszerűbb, de a legjobb, ha gyakoroljuk a megértést! Embertársunk még lehet, hogy nem tudja azt megtenni, amit mi már igen…
