Több ezer kilométert repülnek.
A pompás királylepke, más néven amerikai királylepke egyike a legismertebb lepkéknek Észak-Amerikában. Könnyű felismerni feketén erezett, narancsos-piros szárnyairól, és a szárnyszéleken található fehér pettyekről. Minden évben a hideg időszakban Kanadából Mexikóba repül, majd nyárra visszatér az északi országba.
A vonulás nagyon látványos, Kaliforniában ilyenkor szinte beborítják az eget a pillangók.
A lepke hernyója kizárólag a selyemkórót fogyasztja tápnövényként. A szárnyak a növény mérgétől kellemetlen szagúak, rossz ízűek és mérgezőek.
Ez a lepke az egyetlen, amely északi és déli irányba is migrál, ahogy azt általában a madarak is teszik, de az egyedek nem teszik meg az egész utat oda-vissza, hiszen a migráció időszaka során 3-4 nemzedék váltja egymást. Ez a lepke egyike azon rovaroknak is, amelyek képesek átkelni az Atlanti-óceánon.
A vándorlás általában októberben kezdődik, de akár hamarabb is elindulhat, ha a hideg előbb érkezik. A lepkék 2000-4500 km-t repülnek Kanadából Közép-Mexikó erdeibe, ahol az időjárás meleg. Hihetetlen, de pontosan ugyanazokat a fákat találják meg, mint az előző években, ami rendkívül különös, hiszen minden évben új generáció vándorol. Egészen elképesztő, ahogy a több millió lepke 1500 fán csüng, nem ritka, hogy ágak is letörnek a súlyuk alatt.
Még mindig vizsgálják a kutatók, hogy miként lehet az, hogy ugyanarra a telelőhelyre tud visszaérkezni egy vadonatúj nemzedék, mint az elődei. Néhányan úgy vélik, hogy a repülési mintázat örökletes. Mások viszont úgy gondolják, hogy a repülés során a Nap helyzetét és a Föld mágnesességét használják a tájékozódáshoz.
Az 1900-as években hosszú időn keresztül próbálták kitalálni, hogy mi történik a rovarokkal télen, hova tűnnek. 1937-ben egy kanadai zoológus, F. A. Urquhart kezdte követni a lepkék útját, és 38 évvel később, rengeteg önkéntes segítségével a tudósnak sikerült azelső olyan példányt megtalálnia, amely bizonyíthatóan Mexikó hegyeiben keresett téli menedéket – ezzel 4000 km-t repülve.
Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett. Sajnos a pillangók telelőhelyét veszély fenyegeti az erőteljes erdőirtás miatt. A migráció minden évben elképesztő látványt nyújt, nagyon hálás fotótéma, rengeteg turista keresi fel ilyenkor a mexikói telelőhelyeket.
