Icipici élettér.
Svédország déli részén, Småland erdeiben apró, különleges hangulatú kis házikókat találunk. Ezeket a félig földdel fedett kunyhókat akár szállásként is kibérelhetjük. A bunki tetejét fű borítja, a kabint szinte észre sem vesszük, annyira belesimul a tájba.
A házikókat svédül “backstuga”-nak nevezik, ami kb. „dombházat” jelent. Manapság már nem találjuk meg őket nagy számban, de a 17-18. században az ország legszegényebbjeinek nyújtottak menedéket.
Számos backstuga-nak csak egyetlen szobája volt, és gyakran épültek a domboldalba. Három faluk így fából készült, maga a domb pedig hátsó falként szolgált. Ez a fajta építkezés elterjedt volt Svédország déli és délnyugati területein, ahol a fa drága cikknek számított.
Az itt élőket „backstugusittare”-nek hívták. Szinte kivétel nélkül mind nagyon szegények voltak,akik mások ingatlanjában éltek és általában alkalmi, napszámos munkából, kézműveskedéssel vagy adományokból tartották fenn magukat.
Néha a földbirtokos megengedte, hogy egy kis földet műveljenek, krumplit termesszenek, azonban a házikók általában növénytermesztésre alkalmatlan, terméketlen területeken álltak. A lakók nem fizettek adót, de megbecsülést sem kaptak. Ahogy az itt élők társadalmi helyzete javult, számos backstuga elhagyatottá vált. Néhányat azonban sikerült megőrizni, akad, amelyik múzeumként látogatható vagy felújítva bérelhető.
