Humán puzzle.

Meglepő felfedezéseket tettek a Kínai Tudományos Akadémia kutatói az őshonos amerikaiak eredetéről egy nemrég lezajlott, átfogó DNS analízis során. A nők által örökített mitokondriális DNS vizsgálatával vették szemügyre a származási vonalakat, amelyek kapcsolatot mutattak a kelet-ázsiai paleolit előtti populációk és a Chile-ben, Peruban, Bolíviában, Brazíliában, Ecuadorban, Mexikóban valamint Kaliforniában élő populációk között. Az eredmények alapján a jégkorszakban Kína északi részeiről Amerikába és Japánba migrálhattak az ősök.

Az amerikai bennszülöttek ázsiai eredete sokkal összetettebb, mint ahogy azt korábban feltételezték.

A szibériai, ausztrál-melonéz és délkelet-ázsiai eredet mellett az észak-kínai területek is hozzájárultak az amerikai őshonos lakosok génállományához.

Általánosan elfogadott nézet, hogy az amerikai őslakosok a szibériaiak leszármazottai, akik átkeltek a Bering-szoroson. Azonban az újabb vizsgálatok szerint sokkal valószínűbb, hogy ezek az ősök a csendes-óceáni partvidéken landoltak. A kutatók több mint 100 ezer kortárs és 15 ezer ősi DNS minta vizsgálatát végezték el Eurázsiából, ennek során azonosítottak 26 kortárs és 39 ősi egyedet, akik ehhez a leszármazási vonalhoz köthetők.

A genetikai mutációk, geográfiai elhelyezkedés és szénizotópos analízis alapján úgy tűnik, hogy ezek az utazók Amerikába érkeztek azelőtt, hogy a szoroson át tudtak kelni.

A feltételezések szerint 2 hullámban vándoroltak, az első kb. 19500-26 ezer évvel ezelőtt történt, amikor Kína északi részén a jegesedés miatt a körülmények zordak voltak, ami arra ösztönözte az embereket, hogy jobb időjárású terület után nézzenek.

A második hullám 11500-19 ezer éve mehetett végbe, amikor a jégtakaró olvadása miatt népességrobbanás következett be. Mindez pedig a jobb klímával párosulva arra ösztönözte az embereket, hogy új helyeket fedezzenek fel.

Érdekes módon a genetikai vizsgálatok feltárták a bennszülött amerikaiak és a japánok közötti kapcsolatot is.

A kutatók feltételezik, hogy a jégmentes periódus alatt az észak-kínai populáció egy része Japánba vándorolt, míg mások az amerikai kontinensre indultak. Ezt a hipotézist a régészek is alátámasztják, mivel a kínai, japán és amerikai régiókban talált leletekben sok a hasonlóság a nyílhegyek és lándzsák elkészítésének módjában.

Nagyon úgy tűnik, hogy Amerika, Japán és Kína között a pleisztocén időszakában nem csupán kulturális, de genetikai kapcsolat is volt. Az újabb eredmények is hozzájárulnak a nagy humán kirakóshoz, egy napon pedig remélhetőleg teljes lesz a kép.