Noha sok embernek meggyőződése, hogy a fogak elvesztése ugyanúgy az öregedés jele, mint az őszülés vagy a ráncok megjelenése, ez nem természetes folyamat.

Az embert úgy alkotta meg a természet, hogy az utolsó pillanatig őrizze meg a fogait – hiszen azok valaha létfontosságúak voltak az életben maradáshoz. De akkor miért van szüksége oly sok nyugdíjas korú (sőt, fiatalabb) embernek műfogsorra?

A válasz: parodontitis. Ez a betegség az oka a legtöbb felnőttkori fogvesztésnek. De mi az a parodontitis, és hogyan lehetne megelőzni?

A fogágybetegség csendben, alattomban támad

A parodontitis, hétköznapibb elnevezéssel: fogágybetegség eleinte semmilyen különösebb tünettel sem jár. Vannak figyelmeztető jelek, de ezek olyan enyhék, és olyan észrevétlenül fordulnak át veszélyes állapotba, hogy egyszer csak ott állunk a tükör előtt, és kétségbeesve nézegetjük a fogainkat: vajon miért lazultak ki ennyire? A fogorvos pedig széttárja a karját: ezen már csak a húzás segít, mondja.

Honnan indul, és melyik az a pont, amikor még tehetünk valamit?

A fogágybetegség miatti fogelvesztés egy hosszú folyamat vége, amikor a fogat tartó szöveteket annyira felemésztette egy régóta tartó gyulladásos folyamat, hogy már nem képesek megtartani a fogakat. De hogyan kezdődik mindez?

Meglepőnek tűnhet, de a fogmosás elhanyagolásával, vagy a helytelenül végzett fogápolással. Sok ember például nagyon lelkiismeretesen mos fogat – de rosszul. Bármi legyen is az oka annak, ha lepedékes marad a fogunk, a lényeg, hogy a lepedékben villámgyorsan elszaporodnak a baktériumok. Ezek között szinte bizonyosan lesznek olyan kórokozók is, amelyek első körben az ínyt betegítik meg.

Az íny gyulladására az elején nehéz felfigyelni, mert csak kevés elváltozással jár. Azért nem lehetetlen! Ha azt látjuk, hogy az ínyünk pirosabb a szokásosnál, vagy duzzadtabb, jobban kitüremkedik a fogak közül, mint máskor, esetleg érzékenyebb is, akkor máris felmerül az ínygyulladás gyanúja. Ha ehhez hozzájön még, hogy fogmosáskor, harapáskor vérzést tapasztalunk, az már megalapozott gyanú!

Az ínygyulladás zömmel jól gyógyítható és visszafordítható

Ha ezen a ponton felkeressük a fogorvosunkat, szinte biztos, hogy megállíthatjuk a parodontitis felé vezető folyamatot. Ráadásul a kezelés sem bonyolult: egy alapos fogtisztítással, fogkő-eltávolítással megúszhatjuk a dolgot.

De mi történik, ha a fogorvostól való félelem vagy más ok miatt nem keressük fel a rendelőt? A gyulladás, egészen ritka kivételektől eltekintve, nem múlik el magától. Ezt azért jelenthetjük ki, mert ha ritkán vagy rosszul mosunk fogat, akkor egyre több lepedék halmozódik fel a fogakon, ami folyamatos utánpótlást jelent a baktériumoknak. A gyulladás tehát tovaterjed. Egy idő múlva már nemcsak az ínyt fogja roncsolni, hanem halad a fogágy mélyebb rétegei felé. Itt megtámadja az állkapocs csontállományát és a fogakat tartó egyéb szöveteket – és máris kialakult a parodontitis.

A fogágybetegség gyógyítása már nem olyan egyszerű

A parodontitisre is igaz, hogy minél hamarabb fordulunk szakemberhez, annál jobb esélyeink vannak a gyógyulásra. A legjobb, ha egyenesen egy parodontológust keresünk fel: így hívják azt a fogorvost, aki a fogágyat érintő betegségek gyógyítására specializálódott. A parodontitis kezelésére jól bevált kezeléssorozat áll rendelkezésre (zárt kürettálás, majd szükség esetén parodontológiai műtétek), és ezek révén sikeresen meg lehet állítani a szövetek pusztulását.

Ám ha túl későn kapunk észbe, lehet, hogy már csak a fogpótló kezelések jöhetnek szóba…

Mit tehetünk megelőzésképpen?

Mivel az egész folyamat azzal kezdődik, hogy nem távolítjuk el rendszeresen és maradéktalanul az összes lepedéket a fogunkról, az első lépés, hogy megtanulunk helyesen fogat mosni. Talán meglepőnek tűnhet, de az egyik legjobb befektetés fogaink megőrzéséhez, ha elmegyünk szaktanácsadásra egy dentálhigiénikushoz, aki megmutatja, hogyan kell helyes technikával fogat mosni, és személyre szabott instruálást végez.

A másik hatékony megelőzési módszer, hogy 6-12 havonta elmegyünk egy fogászati ellenőrzésre. A fogorvos ugyanis már akkor felfedezi az ínygyulladás jeleit, amikor mi még semmit sem látunk ebből.

Saját fogak egész életen át? Ez már csak természetes!

A fogak elvesztése az, ami nem természetes. Ha az lenne, akkor a természetes körülmények között élő emberek is idővel egyre foghíjasabb mosolyúak lennének. Márpedig a kutatások szerint a hagyományos életmódot folytató emberek körében még a fogszuvasodás is ritka jelenségnek számít, nemhogy a fogak kihullása!

Legyünk hát optimisták, figyeljünk oda jobban a fogmosásra, ne ódzkodjunk a fogorvos felkeresésétől, és fogadjuk meg a tanácsait: így életünk végéig megőrizhetjük fogainkat.

A cikk elkészítéséhez az Uniklinik Fogászati Központ nyújtott szakmai segítséget.