Arzénbe áztatva.

Nemrégiben 4 zöld kötésű könyvet vetettek alapos vizsgálatnak alá (röntgen, mikroszkopikus elemzés, spektroszkópia). Az eredmények szerint a borítók orpimentet és indigót tartalmaztak. Noha a könyveket eltérő helyeken nyomtatták (Bázel, Bologna Lübeck) a kötés módja arra utal, hogy ugyanabban a régióban, ugyanabban az időben kaphatták meg a borítójukat. Valószínűsíthető továbbá, hogy a kötés során kapták az arzénben gazdag festéket.

A könyvtárosok nem mérget kerestek, csupán el szerették volna olvasni a ritka, 16-17. századi kéziratok borítóján lévő halvány jeleket is. Amikor azonban röntgennel vizsgálták meg a köteteket, kiderült, hogy sokkal nagyobb veszélyt rejtenek, mint azt korábban feltételezték. A könyvek borítója ugyanis arzénnel van átitatva.

Több mint 100 évvel ezelőtt az arzént szájon át bejutva veszélyesnek ítélték, de úgy vélekedtek, hogy más formában nem az: még postai bélyegeket is beáztattak, sőt ruhákat is kezeltek a zöld folyadékkal, hogy tartósabb színük legyen. Az arzént a zöld festékekben előszeretettel használták, hogy a szín élettartamát növelje. Manapság már tudjuk, hogy az arzén ebben a formában is mérgező. Olyan mikroszkopikus részecskéket formálhat, amelyek a tüdőbe juthatnak, sőt akár toxikus gáz is felszabadulhat belőle.

Az egyik valaha készült legmérgezőbb könyv pont erre a veszélyre próbálta felhívni a figyelmet.

Az 1870-es években egy amerikai orvos az arzénnel átitatott tapéták felhasználásáról és felismeréséről írt, összegyűjtötte ezeket arzénben tocsogó papírmintákat és elküldte őket a könyvtárakba. Négy példány még mindig létezik ebből a könyvből, nagy elővigyázatossággal őrzik őket.

A felhívás ellenére számos zöld könyv készülhetett, így például a Dél-Dániai Egyetem könyvtárában lévő könyveket sem csak a tetszetős külső miatt festették zöldre. A könyvek most jól szellőző tárolóban vannak, felirat figyelmeztet arra, hogy mérgezőek.

A szakértők szerint a világon több ezer mérgező könyvet őrizhetnek anélkül, hogy tudnák, milyen veszélynek vannak a könyvtárosok kitéve nap mint nap.