Öregedő települések.
A Shikoku szigetén fekvő Nagoro településén valamikor több százan éltek. Azonban az évek alatt drámaian csökkent a japán falu népessége, mivel a fiatalok munkalehetőség reményében a városokba költöztek. Napjainkban főként idős nyugdíjasok lakják a települést.
A 2000-es évek elején tért haza Ayano Tsukim, aki évtizedekig Oszaka metropoliszában élt. Nagyon szomorú volt attól, amit látott, hogy szeretett faluja már inkább egy szellemtanyára kezd hasonlítani. Ezért a nő életnagyságú babák készítésébe fogott, minden egyes lakos után, aki elkötözött vagy meghalt, egy emberméretű bábut készített. Ezeket a babákat pedig a település különböző pontjaira ültette. Hamarosan megteltek a padok az üzletek előtt, tele lett várakozókkal a buszmegálló, a mező széle. A babák mindenhol ott vannak, mára tízszer annyian lettek, mint maguk a lakók.
Tsukimi véletlenül fedezte fel a képességét, hogy ilyen figurákat tud gyártani. Először egy madárijesztőt készített a veteményesbe, amit akkor kezdett gondozni, amikor visszaköltözött a szülőfalujába. Az elkészült madárijesztő az édesapjára hasonlított, ez adta a kiinduló ötletet. Eddig már több, mint 350 babát készített, ezeknek mind fa az alapjuk, a testük pedig szalmából és újságpapírból készül. A nő arra is ügyel, hogy régi ruhákba felöltöztesse az alakokat.
Tsukimi gyakran ellenőrzi a figurákat, hiszen az időjárás nyomot hagy rajtuk. Mivel egyre több turista kíváncsi a babákra, mindig szépen felöltözteti a sereget.
Ayano Tsukimi Nagoro legfiatalabb lakója a maga 70 évével. A falu iskolája már 2012-ben bezárt, miután elballagott az utolsó 2 diákja is. Az iskola épületét is a babák foglalják el, ott ülnek a padokban, a táblánál, nyitott könyveikbe mélyedve.
