Kémiai fegyver.
Ne szépítsük: a csirkeürüléknek nagyon erős, fojtogatóan kellemetlen a szaga, amit nehéz elviselni néhány percnél tovább.
A benne található ammónia miatt fejfájást, hányást, idegrendszeri tüneteket, depressziót és egyéb reakciókat is okozhat az emberek körében.
Amikor az ammónia a szervezetbe kerül, reakcióba lép a vízzel és ammónium-hidroxid keletkezik, ami rendkívül maró hatású, égési sérüléseket okoz a torokban, a szájban, az orrban, a légzőrendszerben. A tyúk ürülékét hosszú időn keresztül belélegezni nagyon káros lehet az állatok és az emberek számára egyaránt.
Az anyag mérgezőségéből próbáltak előnyt kovácsolni néhány éve egy kanadai városban.
2013-ban Abbotsfordban az utcákon szétterített tyúkürülékkel, egy nem túl humánus ötlettel próbálták a hajléktalanokat elüldözni. A közterületfenntartó munkások egy teherautónyi csirkeürüléket hordtak azokra a helyekre, ahol a hajléktalanok szoktak táborozni. A helyi újság, az Abbotsford Today főszerkesztője egy éles hangú cikkben bírálta a gonosz akciót, amelynek során kémiai fegyvert vetettek be a hajléktalanok ellen. A hivatalok később elnézést kértek az ötletért és feltakarították a járdákat.
Ez nem az első eset, amikor a csirkeürüléket egyfajta biológiai fegyverként használták az emberiség ellen.
1893-ban, Thaiföld francia megszállása alatt a francia csapatok egy kis börtönt építettek Laem Singben, egy tengerparti városkában.
A vörös téglákból készült, négyszög alaprajzú építmény mindössze 4 m széles és 7 m magas volt, az oldalán 2 sorban sorakoztak a szellőzőnyílások. Az alsó szinten őrizték a foglyokat, felettük pedig tyúkok éltek. A börtön alja perforált volt, így a csirkék végterméke az esőnek hála át tudott jutni rajta – és pont a foglyok fején landolt.
A börtön neve Khuk Khi Kai, vagy más néven „tyúksz@r börtön” volt. A francia katonák ide zárták be azokat a helyieket, akik ellenálltak a megszállásnak.
