70 éves nagyszülő viszi kerékpározni az unokákat 2-3 éves koruktól. Így választanak biciklit és hozzá való ülést.

Kerékpáros kirándulások hetven- és hétévesen

Hogyan tervezi és szervezi a 70 éves nagyapa a kalandos, de azért biztonságos biciklis túrákat a 7 éves unokájával? Erről szól a kisgyermekes kiránduló családoknak szánt, számos apró gyakorlati fogást bemutató, 4 részes írás.

  1. Felnőtt biciklik és gyerekülések (ezt olvassa most)
  2. Az első gyerekbicikli és szállítása
  3. Túrázás, felszerelés és csomagok
  4. Az első túrák és a legjobb útvonalak

Gyerekülések

Már az unokáim születése előtt megálmodtam az ideális gyermekhordozó biciklit, az egyszer látott kép alapján. A Gemini maga az ergonómiai csoda. Ha a kerékpár nevével ellentétben mégsem ikrek lennének, akkor a kisebbik gyerek ül elől, biztonságot nyújtó szemkontaktusban a szülővel. Akkoriban sajnáltam, hogy ilyen

első gyerekülést nem sikerült beszereznem, de ma már tudom, hogy olyan széles lábtartást, a térdek terpeszét igényli, amit a közeli bölcsődéig ki lehet bírni, de kirándulásra alkalmatlan. Valamint a csomagoknak is hiányzik a hely, a felnőtt hátizsákja nagyon zavarná a hátul ülő gyereket, akinek egy széles hát mögött így is minimális a kilátása, az arcába nyomott hátizsák még sokat rontana a helyzeten. Így aztán a hazánkban legelterjedtebb, a nyeregvázcsőre csavarokkal rászorítható tartójú, és az abba pattintható két acélrúdon rugózó műanyag ülést vettük meg. Kényelmes a „karfája”, biztonságos a kalimpáló gyerekcipőket a küllőktől elválasztó lábtartója. A hátrabillenthetőségről lemondtunk, mert olvastuk, hogy a szundikáló gyermek sisakos feje nagyon billegne benne. A biztonsági övek csatjai nagyon nehezen kezelhetőek, de később kiderült, hogy ez így van jól, inkább az ügyesedő gyerek se tudja kinyitni. Eleinte azt hittük, hogy a család többi biciklijére csak tartót kell venni és szerelni, de az elemek sajnos nem teljesen csereszabatosak, és a kerékpár vázának alakja is számít.

Viszonylag nagyméretű férfigépem volt, az új gyereküléssel tökéletes arra a pár percre, míg a bölcsiből hazavittem a gyereket. Viszont egyre inkább szerettünk volna kicsit csavarogni a bölcsőde, majd az óvoda után. És ekkor kezdődtek az igazi problémáim. A földes utcákon, a Duna-parti ösvényeken néha megcsúszva nem tudtam olyan gyorsan és biztonsággal leszállni a bicikliről, hátam mögött a ficánkoló gyerekkel, mint ahogy szerettem volna. Kerékpár típust kellett váltanom, hatvanvalahány évesen nehezen léptem át a fölső vázcsövön. A mélyen átlépős női kerékpárok az igazán kényelmesek, mégis némi férfias büszkeséget őrizgetve egy „mixte” típust választottam, amelynél a fölső csövet egy ferdén alacsonyabbra helyezettel váltják ki. Ha hátul ül a gyerek, akkor a hátsó csomagtartó nem használható, így előre szereltem egyet. Minimális volt a választék a teleszkópos első villára szerelhető típusokból, vettem hozzá ráakasztható kis, 15 literes táskákat is, így már túraképesek lettünk.

Elméletileg ideális az első csomagtartó mély elhelyezése, de azért egyszer szívesen kipróbálnék egy magasabbat is, ahol nem piszkolódnak el annyira a földközeli táskák. A telós villákra bilincselt, az első kerekek és sárvédők fölé szerelhető új-zélandi csodát most az autós csomagszállításban piacvezető cég árulja nálunk is. Kormányra zárható első kosaram korábban is volt, de a páratlan hasznossága csak az unokák számtalan kacatjával bontakozott ki. Én maradi módon a kontraféket szeretem, mert a gyereket fuvarozónak tapasztalatom szerint még kevesebb szabad keze marad. A nyakam sem forog úgy, mint fiatalon, ezért visszapillantó tükröt szereltem a bal kormányvégre. Bevallom, hogy az új biciklim áttételén is változtattam, a hátsó lánckerék két foggal nagyobb lett, így a nyolc sebességes agyváltóval feltekerek ugyanazokra az emelkedőkre, mint amelyekre unoka nélkül másztam korábban. Egyetlen egyszer csúszott ki alólunk a bicikli, egy ferde agyagos úton, de a gyerek becsatolva az ülésben maradt. Ő meg sem ijedt.

A kerékpárom nem csak gyerekszállításra használom, és ilyenkor férfiasan, lábat lendítve szállok le és fel. Viszont figyelnem kell, hogy üres gyereküléssel magam mögött nehogy lendítsek, mert úgy nagyot lehetne esni. Már néhányszor tévesztettem, de balesetig még nem jutottam. Talán egyszerűbb lenne, mindig középen átlépnem, csak az tart vissza, hogy hat év gyerekszállítás után, fél év múlva már a kisebbik unokám is saját biciklin fog iskolába járni, ahova legfeljebb csak kísérnem kell majd, és visszatérhetek a régi felszállási módszeremhez.

Más gyerekülések

Azt hiszem, hogy a felnőtt bicikli hátsó csomagtartójára szerelhető gyerekülések ugyanolyan jók, csak rugózottat kell választani, hacsak nem fully, azaz teljes rugózású az alapgép. A vontatott egytengelyes kis kocsik is nagyon tetszetősek, némelyikbe két gyerek is elfér, esővédőjük, napellenzőjük, szúnyoghálójuk van, sőt némelyik tologatható babakocsivá hajtogatható. Az utcánkban lakik egy bátor anyuka, aki ilyet húz maga után, feltűnően színes fényvisszaverős a kocsi, és magasan leng a zászlaja. Én mégsem bízom a környékem autósaiban, és a rosszul megépített kereszteződésekben; áthaladt a bicikli, ki nézi még a földközelben egy méterrel utána suhanó kocsit. Talán, ha majd más lesz a közlekedési kultúránk, és megszokottabb a kerékpáros utánfutó.

Bálint János