Kaland négykeréken.
Az 1950-es évek végétől az 1970-es évek elejéig, mintegy 15 éven keresztül elképzelhető volt, hogy valaki Londonban száll fel egy buszra és egészen Kalkuttáig utazik. Az 50 napos buszozás olyan lélegzetelállító tájakon vezetett keresztül, mint a Kaszpi-tenger partja, a Rajna-völgy vagy a Haibár-hágó.
Az első Londontól Kalkuttáig közlekedő buszt üzemeltető társaság, a “The Indiaman” Oswald-Joseph Garrow-Fisher vezetésével működött. A busz maga egy felújított AEC Regal III modell volt, ami már jó pár tízezer kilométert futott előtte is. 1957. április 17-én indult útnak Londonból, 20 utassal a fedélzetén. Június 5-én érkezett Kalkuttába, majd egy rövid tartózkodást követően visszaindult a brit fővárosba. 1957. augusztus 2-án, 32 ezer kilométernyi zötykölődés után ért célba. Állítólag már csak 7 utas volt elég elszánt ahhoz, hogy a visszaúton is részt vegyen.
A busz Franciaországon, Olaszországon, Nyugat-Németországon, Ausztrián, Jugoszlávián Bulgárián, Törökországon, Iránon, Afganisztánon, Pakisztánon haladt keresztül. Az utasok hotelekben éjszakáztak vagy sátraztak az út szélén.
Az út nem volt épp veszélytelen. Sziklák mellett haladó hajtűkanyarok, süppedő sivatagi homok, homokviharok, heves esőzések, por és forróság tarkította az utazást. A visszaúton a pakisztáni-iráni határ zárva volt az ázsiai influenza kitörése miatt, ezért módosítottak az útvonalon és hajóval próbáltak kerülni, de a kikötőben kiderült, hogy ismét megnyílt a szárazföldi határ, így újra visszafordultak. A terelés miatt végül 16 nappal később értek Londonba, addigra már elterjedt az a pletyka, hogy az utasokat banditák gyilkolták meg.
A busz összesen 4 járatot futott, mielőtt nyugdíjba ment volna. Sokan próbálták később másolni ezt a vállalkozást. Sőt, állítólag hamarosan újraindul egy London – Újdelhi járat, ami a tervek szerint 70 nap alatt 18 országot érint majd.
